sötét van, s fáznak az égen a csillagok,
éles fényük a negatívra égett,
hosszú felhő kabátjuk elkopott.
világít fenn egy-egy égi mécses,
mindegyik alatt egy hant lapul?,
emlékeznek, vagy csak úgy égnek?
s tán kósza lelket rejtenek konokul?
tán csak a vágyakozást rejtik,
s áttetsző selymük látszattakaró,
lehet, hogy jelzések, hogy víz van bennük,
s mindegyikük egy-egy égi-itató.
felérnek hozzájuk vajon az álmok?,
s hagynak-e rajtuk valami nyomot,
s míg így én itt csendben a sötétben állok,
találok-e választ, mielőtt megfagyok?